Hírességeink

Hírességeink

Híres tanáraink

híres diákjaink

Híres tanáraink

Iskolánkban több olyan tanár is dolgozott, akik munkájukkal országos hírnevet vívtak ki. Rájuk emlékezünk most:
* dr. Vermes Miklós * dr.Major Pál * dr. Éder Zoltánné * Földy Istvánné Dr. Virány Judit * Hajdú István * Mészáros Zsolt * Piszter László * Vigassy Lajos * Izsó Katalin * Dr. Huszty Mihály

dr. Vermes Miklós
Muki bácsi
(1905-1990)
  1905. április 3.-án született Sopronban. Postahivatalnokok voltak a szülei. A középiskolát a soproni líceumban végezte, és ott is érettségizett 1923-ban. A Budapesti Tudomány Egyetemet az Eötvös-kollégium tagjaként végezte el. 1928-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet matematika-fizika-kémia szaktárgyakból. 1930-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett fizikából. 1928-tól 1935-ig egyetemi tanársegéd volt a Budapesti Tudomány Egyetemen. 1935-ben került a Budapesti (fasori) Evangélikus Gimnáziumba, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanított. 1952. augusztus 1.-én került a Budapest XXI. kerületi Jedlik Ányos Gimnáziumba, mint vezető fizikatanár. Az évek folyamán több szakkönyvet, cikket írt. 1954-ben Kossuth-díjat, 1979-ben Apáczai Csere-díjat kapott. 1980-ig az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat egyik alelnöke volt. 1985. július 1-én New Yorkba ment, volt tanítványai meghívásának eleget téve. Muki bácsi 1990. április 5.-én, 85. születésnapján halt meg. Két évvel ez után a csepeli Tejút utcai Általános Iskola vette fel nevét.

Muki bácsi - ahogy a diákok látják. Részlet a Cseppművéstben megjelent cikkből.
A Jedlik Oktatási Stúdió újra kiadta Vermes Miklós fizika tankönyvsorozatát két kötetben. Az első kötet a mechanika és hőtan, a második kötet az elektromosságtan, az optika, a modern fizika és a csillagászat témaköreit tartalmazza. További információk és könyvrészletek az alábbi címeken találhatók.
Vermes: Fizika I.
Vermes: Fizika II.
dr. Major Pál
Curriculum vitae
(önéletrajz)

    Budapesten 1918-ban születtem, Csurgón tanultam a Csokonai Vitéz Mihály Református Reálgimnáziumban. Szerencsém volt az iskolámmal, a tanáraimmal: megtanítottak különbséget tenni a jó és a rossz között, a tudás és tudatlanság között. Sok ismeretet kaptam tudós tanáraimtól. Az iskola igazi ALMA MATER (Tápláló Anya) volt és maradt.
    Érettségi után jogot tanultam a debreceni tudományegyetemen és négy év után a jogtudományok doktorává avattak. Közigazgatási pályára kerültem, szociálpolitikai munkakörben. Különböző szinteken, gyakorlati és elméleti vonalon dolgoztam 1941-59-es években. Talán legszebb, legemlékezetesebb feladatom volt az Országos Nép- és Családvédelmi Alapban (ONCSA) a sokgyerekes családok támogatásának megszervezése az 1942-44-es években. A szociálpolitikai munkát egyrészt örömmel, másrészt empátiával végeztem. Ma is sajnálom, hogy 18 év után abbahagyatták.
    Idő közben a Budapesti Tudományegyetemen munka mellett 5 év alatt középiskolai tanári oklevelet szereztem matematika és ábrázoló geometria szakokon. Így kezdtem tanítani. Először egy budapesti általános iskolában, majd a Budapest, VIII. ker. Széchenyi István gimnáziumban 8 évig, végül a budapesti (csepeli) Jedlik Ányos gimnáziumban 9 évig. Nyugdíjba mentem 1979-ben. Nyugdíjasként további 14 évig matematikát tanítottam két gimnáziumban - félállásban.
    Tanári pályafutásom sok kiemelkedő eseményéből néhányat szeretnék megemlíteni. Elsősorban a diákjaink részére szervezett egyetemi előkészítő táborokról kell beszélnem. Ennek első része volt másfélhetes tanfolyam a karácsonyi szünetben, majd a nyári kéthetes tábor hosszú éveken keresztül. A gyerekek tanulásvágya, a tanár-kollégák fáradhatatlan és ötletes munkája, az egyetemi hallgatók lelkiismeretes korrepetáló és szervező tevékenysége tette sikeressé az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákat. A hivatalos szervek (az iskolavezetés, a kerületi Tanács, a kerületi ifjúsági szervezet) mindig gondoskodtak a szükséges anyagi fedezetről - dícsérendő módon -, pedig akkor is nagyon nehéz volt a költségeket előteremteni.
    Örömmel emlékezem a vezetőtanári munkámra. A Budapesti Tudományegyetem a 10 félév alatt összesen 23 ötödéves matematika tanár szakos egyetemi hallgatót küldött hozzám, hogy a tanítás gyakorlatát megismerjék, megtanulják részint hospitálás, részint tényleges tanítás során. A fiatal tanárjelöltek lelkesek, általában jól képzettek voltak. Többen részt vettek az egyetemi előkészítő tábor oktató, nevelő munkájában. Néhányan utólag is felkerestek konkrét módszertani problémáik megbeszélésére.
    Az érettségizett volt diákjaim egy része utólag is jelentkezik és beszámol életének útjáról, például továbbtanulásról, munkájáról, sőt többen is bemutatták választott jegyesüket, házastársukat. Az egyik volt osztályom diákjainak nagy része minden év novemberében csoportosan meglátogat, pedig ők 22 évvel ezelőtt, 1975-ben érettségiztek. Oly jó nekik egymással is találkozni. Örülnek egymásnak.
    Befejezésül megemlítem, hogy a Magyar Oktatási Minisztérium 1997-ben „az oktatás érdekében végzett eredményes munkámért" az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címu kitüntetést adományozta. Négy évvel később a Jedlik Ányos Gimnázium Jedlik Ányos díjat alapított és egy-egy művészi Jedlik Ányos-plakettet adományozott évenként az iskola egy tanárának és egy diákjának. Az első évben egy tanítványom (kiváló mérnök lett belőle) és én kaptam a Jedlik Ányos-díjat és plakettet. Változatlanul jól esik, ha egy volt kollégám, egy volt diákom felismer és visszaemlékezik az elmúlt szép időkre.

Dr. Major Pál

dr. Éder Zoltánné
Tisztelt Márta Néni, kedves Márta!

   Egyre inkább fogyó pályatársaid, több ezer volt tanítványod nevében - családod gyászában osztozva megrendült lélekkel vesszük körül koporsódat.
    Akik tudtak arról, hogy hónapokon át alattomos betegség gyötrő kínjaiban szenvedtél, azok is megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy Te, aki mindig fáradhatatlan, lelkes, eleven voltál - eltávoztál körünkbol. Már jó kétezer éve mondják, halljuk: Te mortuis nil, nisi bene! - A halottakról jót vagy semmit!
    Igen, nincsen tökéletes ember. De ami bennünk jó, abból okulhat az utókor. Jó három hónapja temettük Mészáros Zsolt kollegánkat. Róla elmondhattuk, hogy a Jedlik Ányos Gimnáziumnak egyetlen "monsieur"-je volt: O! És milyen könnyű dolga van annak, aki itt, végső búcsú pillanatában kimondhatja Rólad a legfőbb jót, az igazságot: az Alma Mater egyetlen ‘’Márta Néni’’-je, pedig Te voltál - és ez a kéttagú megjelölést nemcsak nevet jelent, hanem karaktert, jelenséget és korszakot jelöl iskolánk történetében - aki egy generáción át kulturális tevékenységeddel, lelkesedéseddel, szellemeddel rányomtad egyéniséged nemes bélyegét gimnáziumunk arculatára.
    Néhány héttel ezelőtt az egyik negyven éves érettségi találkozón volt tanítványaid - jórészt már régen nagymamák - megemlékeztek arról, hogy tanórákon akár gerendán, akár bordásfalon gyakoroltak, a szakmai útmutatás szövege mellé mindig tudtál olyan morális direktivákat mondani, amelyek értékét igazán életük folyamán később méltányolták, így például többek között a következöt: "Odaadással végezd a gyakorlatot, erősítsd hasizmaidat, mert gyermekeidet majdan nem az orvos fogja megszülni hanem Te!". Az indirekt, de hatásos nevelés minő szép példája. Ki ne emlékeznék közülünk, akik az elmúlt jó 40 esztendőben kollégáid voltunk, arra, hogy fáradhatatlan buzgalommal, nagy odaadással elokészített buzogány, zászlós vagy szalaggyakorlatokkal Te biztosítottad mindenkori ünnepeink leghangulatosabb, legjelentősebb színfoltját. Különös élményt jelentett ez diáknak és tanárnak egyaránt.
    Találékonyságod, rendkívüli pedagógiai és szakmai érzéked, tehetséged mégis leginkább amatőr tánc-csoportod megszervezésében nyilvánult meg. Nem kerülhetem itt el, hogy hitelesség kedvéért idézzek néhány idevágó megállapítást az iskola fennállásának 50-ik évfordulójára megjelent évkönyvből:
    Cserné Pázmándi Anikó visszaemlékezéseibol. Ő diákod volt, tánccsoport tagja, most meg iskolánk tanára. A tánccsoportba bárki jelentkezhetett, korra, nemre és súlycsoportra való tekintet nélkül. Mindössze két szabályhoz kellett igazodnia: engedély nélkül nem hiányozhatott, és a próbákon, valamint a fellépéseken szívvel - lélekkel kellett táncolnia. A csoport repertoárja az évek folyamán egyre gyarapodott. Íme néhány a számok közül: Tiroli polka, Kánkán, Kádár Kata, Tere-fere polka, A vásár, Rendhagyó földrajzóra. A zenét az iskola öt-hat fiú tanulójából verbuválódott önkéntes zenekara szolgáltatta, amelynek egyik tagja Nepp József volt. Sok helyen léptek fel a táncosok szerte az országban: főiskolákon, egyetemi klubokban, kulturális és sporteseményeken, bálokon, szállodai ünnepélyeken és rendszeresen az Erkel Diáknapok keretein belül. Itt kategóriájukban minden alkalommal arany oklevelet kaptak, vagyis első helyezést értek el. A csoport az l984-85-ös tanévben például összesen 26 alkalommal lépett színpadra. Ha valaki közölünk túlságosan profánnak érezné a visszaemlékezést, tudja meg, Te emlékezetünkben életünk végéig ebben a szerepben maradsz meg. Iskolánk is hírnevét, tekintélyét nagymértékben e tevékenységednek köszönheti mind a mai napig.
    Éppen ezért ítélhetjük méltánytalanságnak, hogy - gyakori panaszod szerint - évtizedeken át a felsőbb hatóság részéről sok sérelem, megaláztatás ért: eszmei okokból. Elégtételül szolgálhatott Neked mégis, hogy a fentiek ellenére talán ugyanazok részéről sokszor részesültél jutalomban, szakmai munkád kiválósága elismeréséül. l975-tól l979-ig Nápoly vidékén öt kisváros, általános és középiskolájában művészi tornát tanítottál. Iskolánk hírét tehát Olaszországba is elvitted, így nemcsak a magyar, hanem a nápolyi olasz televízió nézői is megcsodálhatták munkálkodásod eredményét.
    Pályádat a Jedlik Ányos Gimnáziumban kezdted el és fejezted be. Tantestületünk történetében erre alig van egy-két példa. Nyugdíjba vonulásod után l984. és l990. között iskolánkban külön szerződéssel folytattad áldásos tevékenységedet.
Szívbe markolóan igazak a közismert sorok:

"Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra...
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belole több, és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
s nagy időn se lesz hozzá hasonló." /Halotti beszéd/

Tisztelt Márta Néni, kedves Márta!

Iskolánkban több olyan tanár is    ezen elgondolkodtató sorok után földi életemben azzal a fohásszal vesszünk Tőled végső búcsút, amelyet életedben szeretteid temetésén Te is sokszor elmondtál: Vitam aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei, requiescat in pace! Amen! Adj, Uram Neki örök nyugalmat, és az örök világosság fényeskedjék Neki, nyugodjék békében! Amen!

Budapest, 1996. nov. 26-án

Hegyi Balázs

            Földy Istvánné
             Dr. Virány Judit

                                           Önéletrajz

Iskolánkban több olyan tanár is    1921-ben születtem Budapesten. Középiskolai tanulmányaimat a budapesti Baár_Madas református leánygimnáziumban végeztem. Magyar-német szakos tanári oklevelet budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen szereztem 1945-ben. Egyetemi éveim alatt a néprajzot is felvettem és harmadik tanári szaktárgyként az angol nyelvet is. Több ízben folytattam diákéveim alatt a Magyarságtudományi Intézet megbízásából gyűjtést a bodrogközi Lácán, ahol 160 mesét jegyeztem le és a Székelyföldön, ahol bútorokat rajzoltam. Mindkét gyűjtés anyaga a Néprajzi Múzeum adattárában található.
    Az 1945/46-os tanévben a Szent Orsolya rend budapesti gimnáziumában tanítottam angolt. 1946-ban néprajzból doktoráltam. Három gyermekem születése miatt a tanítást átmenetileg abbahagytam. Azonban 1948-ban angol nyelvből alapvizsgát tettem. Folyamatosan végeztem adatgyujtő munkát 1959-ig külső munkatársként a Nyelvtudományi Intézetben, a finn-ugor szótárhoz, majd a nagyszótárhoz ill. a Néprajzi Múzeumban a készülő magyar mesekatalógushoz. 1954-ben a XX. kerületi, akkor Marx Károly úti általános iskolában néhány hónapig helyettesítettem, ahol magyart és történelmet tanítottam.
    1959. augusztus 1-től 1973. augusztus 31-ig a XXI. kerületi Jedlik Ányos Gimnáziumban tanítottam németet és angolt. Három ízben voltam osztályfőnök, mindannyiszor első osztálytól az érettségiig. Ezekből az osztályokból két volt tanítványom lett a Jedlik Ányos gimnázium tanára: Riederné Csepcsényi Judit és Bonhardtné Keszthelyi Katalin. - 1973. szeptember 1. és 1980. augusztus 31. között az Országos Széchenyi Könyvtár külföldi folyóiratok központi katalógusánál dolgoztam. 1980. szeptember 1-től 1993. szeptember 1-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgoztam 1985-től már mint nyugdíjas. Itt az angol nyelvű Bibliographia Internationalis Historiae Rusticarum szerkesztésében vettem részt, továbbá könyvtári munkát is végeztem, és a múzeum külföldi vendégeit vezettem magában a múzeumban és vidéken is, továbbá az igazgatóság, a könyvtár és bibliográfiai csoport külföldi levelezését is intéztem, miután közben francia nyelvből is nyelvvizsgát tettem. Részt vettem az AIMA (Association Internetionale des Musées d'Agriculture) 1984-ben Párizsban ill. Saint Riquier-ben tartott kongresszusán a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójának (Dr. Szabó Lóránt) tolmácsaként.

Publikációk:

A Bodrogközi Láca Népmeséiből. A Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei.
    Sárospatak 1957. 116.p.

A Magyar Agrártörténeti Életrajzok három kötetében a következő személyiségek életrajzát írtam meg:
    kötet megjelent: Budapest, 1987.
        Chernel István: 285-287.p.
        Csörgey Titusz: 373-376.p.
        Guber Ferenc: 687-688.p.
    kötet megjelent: Budapest, 1988.
        Jeszenszky Pál: 51-53.p.
        Landgraf János: 344-348.p.
        Madarász Gyula: 422-425.p.
        Nagypataki (Reichenbach) Béla: 422-425.p.
        Petényi Salamon János: 711-715.p.
kötet megjelent: Budapest, 1989.
       Vertse Albert: 570-573.p.
       Vönöczky-Schenk Jakab 596-599.p.

Lippóczy Norbert Könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
    Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992/94. 325-338.p.

A Magyar Mezogazdasági Múzeum legrégibb könyve
    egy 16. századbeli németnyelvű füveskönyv (Doleschné Dalmay Judittal közösen)
Megjelent: Agrártörténeti Szemle 35. évf. 1993. 325-360.p.

A következő munkák szerkesztésében ill. a tudományos anyaggyűjtésben vettem részt:
    A Magyar Szókészlet Finnugor Elemei. Budapest, Akadémiai Kiadó 1965.
    Kurrens külföldi időszaki kiadványok a magyar könyvtárakban.
    Lelőhelyjegyzék: Országos Széchenyi Könyvtár 1978. (az eloző kötetekben csak a főszerkeszto neve szerepel.)

Bibligraphia Historiae Internetionalis
    tom.11. 1977/78 megjelent: 1981.
    tom.12. 1979/80 megjelent: 1984.
    tom.13. 1981/82 megjelent: 1986.
    tom.14. 1983/84 megjelent: 1987.
    tom.15. 1985/86 megjelent: 1989.
    tom.16. 1987/88 megjelent: 1992.
    tom:17. 1989/90 megjelent: 1994.

            Hajdú István

Tisztelt Gyászolók!

A Jedlik Ányos Gimnázium vezetősége, pedagógusai és tanulói nevében búcsúzom iskolánk egyik híres tanárától, Hajdú Istvántól. Szerényen, csendesen távozott el és szándéka szerint nem sírkő őrzi majd emlékét. Sejthető, hogy ez a néhány mondat is akarata ellen való lenne, de sejtelmes mosolyával - mellyel azokat a dolgokat szokta végighallgatni, amelyekkel nem értett egyet - talán tűrné.

Hajdú István 1926-ban született, 1950-ben szerzett magyar - történelem szakos tanári oklevelet az ELTÉ-n. 1951-től nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig dolgozott a Jedlik Ányos Gimnáziumban, de később is szívesen fogadta a hívó szót és kisegítette iskoláját, ha arra szükség volt. Korán szakosodott a történelem tanítására. Szakmai tudása, derűs egyénisége hamarosan tekintélyt biztosított számára kollégái és tanítványai körében.     A szakma elismerése sem maradt el, részt vállalhatott a tanárképzésben és a pedagógusok szakmai irányításában, elobb az ELTE vezetotanára, majd fovárosi szakfelügyeloként is tevékenykedett. Eredményes munkájáért többször kapott jutalmat és kitüntetést. Határozott egyéniség volt, aki hitt a világ megjavíthatóságában és nem hagyott kétséget afelől, hogy ezt hogyan képzeli. Nem csak szóval, de cselekedetivel is nyomatékot adott hitvallásának, ezzel ideológiától, politikai rendszertől független pedagógiai értéket alkotott.

Magas színvonalú, következetes tanári tevékenysége mellett vállalt önzetlenül feladatokat, ú.n. társadalmi munkát is. Részt vett az iskola akkori vezetőségének munkájában, az iskola előtt álló feladatok megoldásának elvi és gyakorlati kivitelezésében. Mint kiváló pedagógus, jól ismerte az iskolán kívüli programok jellemformáló, közösségalakító, maradandó élményt adó hatását. Mint áldozatkész, tanítványait tisztelő és szerető pedagógus - amíg egészsége engedte - készséggel vállalta a mostoha körülményeket, a fizikai megterhelést : az építőtábori munkát éppúgy, mint a hosszú túrákat.
    52 éves iskolánk történetében igen jelentős ideig, 36 évig tanított főállásban és még 10 évig óraadóként.. Generációk őrzik emlékét, a Jedlik Ányos Gimnázium pedig, mint intézmény szellemi hagyatékát, amíg csak lehetséges.
Búcsúzzunk Hajdú tanár úrtól, Pistától - rá gondolva - Radnóti Miklós soraival:

Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.

            Mészáros Zsolt

    Mészáros Zsolt 1917. február 11-én Mészáros György és Schrödl Mária egyetlen gyermekeként született Pozsonyban, ősi pedagógus családban. Elemi iskolai tanulmányait a pozsonyi ág hitv. evang. elemi népiskolában végezte, majd a gimnázium alsó négy osztályát az itteni magyar oktatási nyelvű reál gimnáziumban folytatta. l935-ben kitüntetéssel érettségizett és beiratkozott a pozsonyi Komensky egyetem bölcsészeti fakultására. 1936. nyarán a genfi Calvin egyetem nyári tanfolyamán megszerezte a francia nyelvtanítás oklevelét, majd 1937-ben letette a Komensky Egyetem Bölcsészeti Karán az előírt I. állam-vizsgát magyar és francia nyelvből ugyancsak kitüntetéssel. Az 1938-as bécsi döntés eredményeképpen tarthatatlan volt a pozsonyi magyar egyetemi hallgatók helyzete, mind politikailag, mind állásszerzés szempontjából, ezért Budapestre jőve l938. decemberében bekerült a báró Eötvös József Kollégiumba. Itt végezte a negyed - és ötödéves idejét. l939-ben vizsgázott, majd 1940-41-ben a Trefort utcai mintagimnázium gyakorló tanára lett. l941-től a Hadügyminisztérium szolgálatába lépett. Katonai éveit 1945. tavaszáig töltötte, majd amerikai fogságba került. l945. őszén tért haza Magyarországra. 1946-ban megnősült, majd 1948-ban megszületett a lánya. l951-ig fordításokból tartotta fent a családját. 1951. augusztusában koholt vádak alapján letartóztatták. 1956. júliusában engedték szabadon. Elhelyezkedni csak ez év decemberében tudott a csepeli Dózsa György úti általános iskolában., ahol 1960-ig tanított, majd a Kolozsvári úti Általános Iskola igazgatójává nevezték ki. Mivel párton kívüli volt, két év múlva lemondatták. Így került a Jedlik Ányos Gimnáziumba 1962-ben, ahol 1977-ig, a nyugdíjazásáig tevékenykedett. 1975-ben megkapta a Kiváló tanár és Vezető tanár megtisztelő címeket. Nyugdíjas éveiben esti gimnáziumban magyar nyelvet tanított 1993-ig.

            Piszter László

        Tisztelt Piszter tanár úr, Kedves Laci!

    A budapesti Jedlik Ányos Gimnázium vezetősége , tanári kara, tanulóifjúsága, és volt osztálytársaid nevében - családod gyászában osztozva - megrendült lélekkel vesszük körül koporsódat. Halálod híre és módja váratlanul, villámcsapásként ért mindannyiunkat. l996-ban Mészáros Zsolt és Éder Zoltánné, Márta Néni után Te voltál a harmadik tanár kollégánk, akitől végleg megváltunk. Iszonyú elgondolni, hogy Téged, akinek szelid, örökké derűs egyénisége emlékével előrejelzés nélkül hirtelen ért a halál. Iskolánk több mint félévszázados történetében - emlékezetem szerint - eddig egyetlen eset, hogy aktív korú tanártársunktól veszünk végső búcsút.
    Ugyanakkor fájdalmas vígaszul szolgál, hogy rendezett lélekkel, tiszta lelkiismerettel, súlyos és tartós betegség és szenvedés nélkül lépted át az élet kapuját: éppen szent Karácsony napján - ünnepi istentiszteletről hazatérőben. Különös szálak fűztek Téged az Alma Materhez. Miként testületünk csaknem egyharmada, Te is - Péter öcséddel együtt - iskolánk tanulója voltál. 43 évvel ezelőtt kerültél a Jedlik Ányos Gimnázium I. b osztályába, mint csendes, jámbor tanuló, akinek történetesen én voltam az osztályfonöke, tanára, magyar és francia nyelvből. Ez utóbbiról rég megfeledkeztem, hiszen nem is volt szakom, de mostanában gyakran kedvesen emlegetted, francia nyelvből én voltam az első tanárod. Abban egyedül álltál közöttünk, hogy gimnáziumunk alapítójának, a Szent Benedek Rendnek hónapokon át tagja voltál, mint noviciusként Pannonhalmán, mint maga a tudós Jedlik Ányos is, akiről gimnáziumunk a nevét kapta.
    Sorsod Horatius szavaival figyelmeztetett mindannyiunkat: "Omnes eodem cogimur" - és ezeket visszhangozza első összefüggő szövegemlékünk "...mend ozhuz járon vogymuk"- előre kiszámítható rendre, nemre, életkorra, egészségi állapotra való tekintet nélkül.
    Mert minő rend az, hogy most nem Te búcsúztatsz engem, hanem én Téged? Minő rend az, hogy Édesanyád, akinek Te fő támasza voltál, sirat el Téged és nem Te Őt? A Te hited szerint is erre a válasz eloző halottunk gyászjelentése adja: mindez "Isten kifürkészhetetlen" akaratából történik.
    Vallottad Te is Pál apostollal: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." Az pedig "mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel." (1.Kor.11-13)

Tanár és diák, aki téged közelebbről ismert, személyiséged, egyéniséged, erényeid legjavát tekintse követendő példának és tartsa meg emlékezetében élete végéig.

           Látjátok feleim, egyszerre meghalt
            és itt hagyott minket magunkra...
            Okuljatok mindannyian e példán.
            Ilyen az ember. Egyedüli példány.
            Nem élt belole több, és most sem él,
            s mint fán se nő egyforma két levél,
            s nagy időn se lesz hozzá hasonló." /Halotti beszéd/

Tisztelt Piszter Tanár úr, kedves Laci!

    Abban a tudatban, hogy tanítványaid többé nem fogják hallani - hallgatni eleven szellemed lobogását, nem fog a kistanári zengeni írógéped csattogásától, tanár és diák nem fogja látni és tapasztalni, hogy a régi és jelenlegi tanítványaiddal miként foglalkozol egyenként a tanári folyosó egy-egy asztala mellett - nemes példát adva ebben is mindannyiunknak, Tőled is a hagyományos fohásszal veszünk végső búcsút: Requiem aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei, requiescat in pace. Amen. Adj Uram, neki örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék Neki, nyugodjék békében. Amen.

január 7.

Hegyi Balázs

Vigassy Lajos
(1900-1981)
    Matematika-geometria szakos tanár. 1923-tól 31-ig tanársegéd a Királyi József Nádor Műegyetemen. 1931-53-ig a Vörösmarty Mihály reáliskola, 1953-65-ig a Jedlik Ányos Gimnázium tanára. 1965-67-ig a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem adjunktusa, 1967-74-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen gyakorlatvezető.Mellékfoglalkozásai: gyakorlatvezető, előadó a Budapesti Műszaki Egyetemen, a fent említett középiskolák dolgozók gimnáziuma esti tagozatán, a Gazdasági és Műszaki Akadémián tanár, a szakérettségis gimnáziumok szakfelügyelője.
    Sok tanulmánya jelent meg az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem "Tudományos Közleményei"-ben, a Matematika Tanítása és a Középiskolai Matematikai Lapok című folyóiratban, könyvalakban: Síkmértani szerkesztések térmértani megoldással (1957), Geometriai Transzformációk (1963), Projektív geometria (1970), Egybevágósági transformációk a síkban és a térben (1979) címmel.
    Kitüntetései: Beke Manó díj (1954), az oktatásügy kiváló dolgozója (1967), címzetes egyetemi docens (1972).
    Méltóságteljes, mégis egyszerű, szigorú, komoly, mégis derűs egyénisége valósággal lenyűgözte tanítványait. Volt növendékei még 25 éves érettségi találkozón is tisztelettel emlegették látszólag jelentéktelen, de egy életre szóló bölcs tanácsait. Öt gyermekével, számos unokájával együtt volt tanítványai és kollégái szeretettel, tisztelettel őrzik példás embersége emlékét.

1981. május 24.

Hegyi Balázs

Izsó Katalin

    A Jedlik Ányos Gimnázium vezetősége, tanári kara, sok-sok régi és új tanulója nevében - a család gyászában osztozva - megrendült lélekkel álljuk körül ravatalodat. Egy évvel ezelőtt egyáltalán nem gondolhattunk arra, hogy a később felismert alattomos kór ilyen hamar végez Veled. Sőt, azt is megdöbbentette a tragikus hír, aki halálod előtt csak két héttel telefonon beszélt Veled.
    A régi latin mondás - magyar változatával együtt - gyakori használatával: "De mortuis nil, nisi bene" - "A halottakról semmit vagy jót" - látszólaghitelét vesztette. Pedig szeretteinkről haláluk hírére, pláne, ha évtizedeken át együtt dolgoztunk velük - nem véletlenül - értékeik, erényeik idéződnek fel emlékezetünkben (Egyébként is ki mondhatja el önmagáról - itt közöttünk, vagy akár az egész világon egyetlen ember is, hogy nincs hibája, vagy sohasem volt bűne, hiszen Vörösmarty szavai szerint is: "Ember vagyunk az ég és föld fia...").
    Bár családi életed korán hajótörést szenvedett, azoknak a gondját, akiket az élet reád bízott, példás odaadással viselted. Ki hitte volna, hogy munkád kedélyes végzése közben nap mint nap éveken át a betegségétől és korától egyre inkább elnehezülő édesanyád ellátása árnyékolta be életedet. És a megadással vállalt kötelességednek zokszó nélkül tettél eleget.
    Mi, egyszerű tanárok jóformán csak tanítványainkat, néhány osztály tanulóját ismertük, Te azonban, mint az iskola könyvtárosa az intézet szinte minden tanulójával személyes kapcsolatban voltál. A gyerekek már tudták, hogy az általuk igényelt könyvet maguk keressék meg, és annak elolvasása után maguk tegyék a helyére. Fegyelemre, igényességre, rendre, a kultúra tiszteletére nevelted őket. Te, a mindenki Kati nénije, a könyvtárból diáknak és tanárnak egyaránt otthont varázsoltál.
    Iskolánk közös dolgaira, ügyeire, gondjaira érzékenyen reagáltál. A gimnázium sorsát mindig szíveden viselted. Komolyság és vidámság egyszerre volt Rád jellemző tetteidben és az értekezleteken hozzászólásaidban. Egyéniségeddel, személyiségeddel sajátos színfoltot jelentettél az iskolának. Távozásoddal nagy űtr hagytál magad mögött.
    Arany János egyik csodálatos alkotásában meglepő gondolatot fogalmaz meg: a halottban önmagunkat siratjuk. Valóban, ravatalod előtt nemcsak az a felismerés fogalmazódik meg bennünk, hogy haláloddal szegényebbek lettünk, hanem az is, hogy mi, akik a fájdalmas búcsúra összejöttünk, a tiédhez hasonló sors előtt állunk. Hogy napok, hónapok, évek vagy évtizedek múlva-é, az jelentéktelen szempont az örökkévalóság távlatában. Intő példa arra, hogy amíg e földi életben forgolódunk, tetteinkben, szavainkban mindig jó lelkiismeretünk intelméhez igazodjunk. Reményeink szerint Te is ezt az érdemet vitted magaddal a sírba.
    Kedves tanárnő, Tisztelt Kati Néni, Kedves Kati, végső búcsúzóul mindannyiunk nevében hadd hangozzék el egy fohász érted, mint előtted sok kartársunk ravatalánál, a közel kétezer éves liturgia eredeti szövege szerint: Requiam aeternam dona ei, Domine, et lux perpetum luceat ei! Requiescat in pace! Amen! Adj neki, uram, örök nyugalmat, és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békében! Amen!

1997 nyarán

            Dr. Huszty Mihály
Az 1950-es évek elején került az ELTE Jedlik Ányos Gyakorlógimnáziumba a magyar francia szakos Dr. Huszty Mihály. Korábban Budán, a Ponty utcai iskolában dolgozott, annak előtte a Csonka János Gépgyár iparitanuló iskolájának igazgatója volt. Az akkor átadott régi-új intézménybe központi döntés alapján más kiváló vezetőtanárokat is küldtek, mint például Gyapay Gábort -aki később a Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója volt -, Vermes Miklóst, Dombi Józsefet.
Huszty Mihály nem száműzetésnek tekintette, hogy Csepelre került, hanem küldetésnek. A csepeli munkások gyerekeit nemcsak irodalomra, idegen nyelvre akarta tanítani, hanem erkölcsre, emberi tartásra, hazaszeretetre, sőt még illemre is.
Az édesapa az egri püspökség főkertésze volt, akinek vékony alkatú fia szőkésfehér hajával, szelíd és udvarias mosolyával francia márkit játszhatott volna a színpadon. De ő tanár lett.
Az 1954-ben indult I/A orosz tagozatosok osztályfőnökeként a magyar irodalom mellett az orosz nyelvet is tanította. Mint visszaemlékezéseiben írta: "Lipcsei kiadású orosz nyelvű könyvből szótár segítségével tanultam 1943/44-ben. Az Anyegin a kedvencem." Maxim Gorkij levelének sorait még évtizedek múltán is tudják oroszul a tanítványai: "Te elutaztál, de a virágok, amiket ültettél, itt maradtak és növekednek. "
Felejthetetlenek voltak Miska bácsi irodalom órái, akár Vörösmartyról, Adyról vagy József Attilláról beszélt. Úgy készült az órájára, úgy adott elő, mintha egyetemi előadást tartana. Kosztolányi Hajnali részegség című költeményét oly szívszorítóan olvasta-szavalta, hogy még ma is visszhangzanak a szavak: "mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam."
Huszty tanár úr is élesztgette az iskolai színjátszást a Jedlikben, ami már megvolt elődjében, a bencés gimnáziumban is. Osztálya részleteket adott elő Goethe Faustjából, Ibsen Peer Gyntjéből, s nem akárhogyan! Az előadást követően az országos rádió készített riportot a szereplőkkel. Egyikük, Blaschek Gyöngyi ma is a Budapest Bábszínház megbecsült művésze. Ugyancsak az iskola válogatott társulata mutatta be Csiky Gergely Buborékok című vígjátékát a Csepeli Munkásotthonban nagy sikerrel.
Huszty Mihályt miután osztályát Csepelen elvezette az érettségiig az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumába hívták vezetőtanárnak. A kiváló pedagógusnak onnan is vitték a hírét mindenfelé. S a tanárjelölteknek, szeretett tanítványainak akik családját alkották még szélesebb körében tudta elültetni és ápolni emberségének, tudásának virágait.

Budapest, 2008.
Varga Éva,
az 1958-ban,
Dr. Huszty Mihály osztályában
érettségizettek nevében