2008

2007

A svéd kapcsolat véletlenül jött létre iskolánk és egy svéd iskola között , de hogy megmaradt és tovább bővült, az talán már nem véletlen.
2001-ben Krassói Kornélia matematika-fizika szakos tanárnőnket kérte meg fizikus ismerőse, hogy fogadjuk egy svéd gimnázium diákjait és segítsünk nekik magyarországi programjuk kialakításában - vállaltuk.
2002-ben látogatott el először hozzánk a Sankta Ragnhildgymnasiet ( www.ragnhild.com ) első évfolyama, hogy megismerkedjenek egy magyar középiskolával és Magyarországgal. Több mint százan érkeztek alaposan felbolygatva a megszokott tanítási rendet. Tíz csoportban látogatták a tanórákat. Részt vettek az általuk tanult nyelvek óráin, két diákunk angol nyelvű magyarázatokkal mutatott be fizikai kísérleteket, tanultak magyar népdalt, nyelvtörőket és matematika-feladatokat is megoldottak a mieinkkel.
A délelőtti óralátogatások és az ebéd után futballmeccsen mérték össze diákjainkkal erejüket. ( Mi győztünk, hála többek között a lelkes szurkolóknak: "Ki a jobb? Magyarok!")
Másnap közös városnézés, harmadnap szentendrei látogatás volt a program.
Azt reméltük, érdekesnek és élménydúsnak találták a diákok az itt töltött időt és nem csalódtunk. Az első látogatást szervező és vezető tanár, Fredrik Bakman iskolát változtatott és onnan írta következő levelét, melyben leírja, hogyan értékelték élményeiket és mi lenne következő látogatásuk célja. Néhány részlet a levélből:
"Nagyon szeretnénk meglátogatni az Önök iskoláját, ugyanúgy mint legutóbb. Nagyon kellemes volt. Ha lehet, bemennénk néhány órára és a menzán ebédelnénk, hogy diákjaink láthassák, milyen egy budapesti gimnázium. Szeretnénk, ha diákjaink közös mérkőzésen vehetnének részt a magyar diákokkal, akárcsak legutóbb....
Új tantárgyat vezettünk be, melynek címe: Nagyváros Európában - Budapest....A diákoknak az a feladatuk, hogy összehasonlítsák Svédországot Magyarországgal, Stockholmot Budapesttel. Különféle - társadalmi, kulturális, történelmi és politikai - szempontok szerint fognak vizsgálódni."
Azóta ez a másik svéd középiskola, a stockholmi Viktor Rydberg Gimnázium ( www.vrg.se) már kétszer is meglátogatta iskolánkat 2006-ban és 2007-ben.
A legnagyobb élményt az ő előadásuk nyújtotta számunkra: iskolájuk diákjai és zenetanára az 1956-os magyar forradalomról zenés színdarabot , musicalt írt, melynek legfontosabb jeleneteit bemutatták diákjainknak a forradalom 50. évfordulójának évében. Lenyűgöző volt, mennyire, átérezték egy számukra távoli ország tragikus történelmi eseményeit, és nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Magyarországon először nálunk adták elő. A musical szövegét Claes von Porat és Jakob Eliasson írta, a zenét szerezte Christer Jois Johansson.
A zeneszerző , az iskola matematika-zene szakos tanára is itt volt diákjaival és irányította az előadást. A lelkes zenés, táncos, énekes produkciót nagy ovációval jutalmazta az ötszáz fős magyar tanár-diák közönség.
A musicalt előadták Stockholm egyik legnagyobb színpadán is és hatalmas sikert arattak. A közönség soraiban sok magyar 56-os menekült és a magyar nagykövet is ott volt, s az előadás végén a magyar közönség sírva hallgatta végig a magyar himnuszt - írta Fredrik Bakman, aki szerepelt is a darabban. A svéd színház plakátja:

Jelenet a stockholmi előadásból

2007-ben az első svéd gimnázium ( Sankta Ranghildgymnasiet) is újra ellátogatott hozzánk, ez volt a negyedik alkalom, hogy svéd vendégeket fogadtunk. Reméljük, előbb utóbb arra is lesz alkalmunk, hogy mi is ellátogassunk hozzájuk.
A Sankta Ranghildgymnasiet ez alkalommal nemcsak a mi óráinkat, előadásainkat hallgatta meg, hanem ők is tartottak előadást országukról, a fiatalok kedvenc zenéjéről, divatról, Szent Iván éji népszokásokról, iskolájukról. képekkel, zenével illusztrálva.
Nyelvtudásuk irigylésre méltó, bár a mieinknek sem kellett szégyenkezniük.
A mi diákjaink magyar népi táncot mutattak be cserében és iskolánk egyik büszkesége, Bolla Gábor szaxofonon játszott.
Minden egyes látogatás barátságos futball- és röplabdamérkőzésekkel végződött, melyeken mindkét ország diákjai és tanárai is részt vettek a lelkes közönség biztatása közepette..

A kép jobb oldalán Christer Jois Johansson (a musical zeneszerzője [matematika-zene tanár]), középen Fredrik Bakman (a Viktor Rydberg iskola hozzánk tett látogatásainak szervezője [matematika-számítástechnika tanár]), és baloldalt iskolánk igazgatója Bese Benő áll

További képek:

A svéd tanárok fogadása, baloldalt Gunilla Ullbrand, a Sankta Ragnhildgymnasiet igazgatónője, középen Magnus Hellström, az út szervezője.

A svéd tanárok fogadása az igazgatói irodában

Fredrik Bakman énekelte a musical főszerepét.

A képeket Takács Attila informatika és matematika szakos tanár készítette, ki egyben a svéd csoportok fogadásában, vendéglátásában és programjainak megszervezésében aktívan közreműködött.

Takács Attila informatika és matematika szakos tanár

Svéd diákok a Jedlik Ányos Gimnáziumban
2008

---

Bristol

---

Murau

2004-ben volt először az iskolánk nyelvgyakorlás céljából Murauban. Az ott töltött egy hét mindenki számára sok élményt tartogatott, íme néhány gondolat a táborlakók visszaemlékezéseiből:
A 2005-ös és a 2006-os tanév végén töltöttünk el egy-egy hetet Murauban, a nyelvi táborban Kíváncsian és izgatottan gyülekeztünk az iskola előtt. Hamarosan megérkeztek a buszok, és még Vera sem késett el....

Már év eleje óta terveztük a nyári tábort. Ausztriába mentünk, hogy tanuljunk és játsszunk egyaránt. Nagyon vártuk már, hogy végre kicsit kikapcsolódjunk. Nem is volt bennem, hogy ott majd többet tanulunk, mint játszunk. Erre akkor jöttem rá, mikor leszálltunk, és egy szerzetes németül fogadott minket. Még a köszöntést is alig értettem. Az igazat megvallva, megijedtem egy kicsit, de ez később elmúlt...

A szállásunk St. Lambrechtben, egy kolostorban volt. Ez nekem külön örömet jelentett, mert szeretem az efféle régi, titokzatos helyeket...

A szállásunk nem volt olyan csodálatos, mert bútorhiányban szenvedtünk, de legalább alkalmunk volt kipróbálni, milyen jól lehet a matracokon ugrálva strandlabdával dobálózni.

A fiúknak bezzeg volt ágyuk!!

Egy kolostorban szálltunk meg. Nem túl sok idot töltöttünk itt, mivel egész délelott az iskolában voltunk, délután pedig mindenféle programot szerveztek nekünk. Az esti játékok mókásak voltak, bár a statisztika vérszomjasnak mutatta a városlakókat -gyilkos várost játszottunk-, engem mégis megkíméltek....

Odaérkezésünkkor kaptunk egy feladatot: ha egy osztrákot oda tudunk hívni a kolostorhoz, akkor kapunk valamit jutalmul. Mi megcsináltuk a feladatot; egy igen rosszul halló bácsinak próbáltuk elmagyarázni a helyzetet, aki, bár nem értett semmit, azért odajött, és a tanárok elmondták neki, hogy mi történt vele.

Másnap az iskolában aztán kiderült, hogy kik lesznek az osztálytársaim. Patrik lett a legjobb barátom. A tanárok közül azzal a tanárnővel tudtam a leginkább beszélgetni, akivel az első óránk volt. Zsomborral még azt is el kellett mutogatnunk, mit sportolunk,-mert mint később rájöttem- a "Ringer" valami küzdősportolót jelenthet. A matek tanárnőtől megkérdeztem, hogy vették-e már a Pythagorasz-tételt....

... strandra mentünk, majd este hulla fáradtan zuhantunk az ágyba. Kedden újabb megpróbáltatások vártak az iskolában, mivel az osztrákoknál némiképp máshogy van a csoportbeosztás, de máig se tudom, hogy milyen logika alapján...

... a táborvezető azzal biztatott, hogy másnap már mindent érteni fogunk. Ebben én nem voltam olyan biztos. De tényleg sokkal többet megértettem. Ha nem is mindent...

...a közeli bobpályához mentünk, melynek "Rodelbahn" volt a német neve. Első ránézésre kicsit meredeknek tűnt a pálya, de mindenki elhatározta, hogy lecsúszik egyszer. Hatalmas sífelvonók vittek fel a magasba. Föntről a felvonóról gyönyörűnek tűnt a táj. A völgy beli város apró makettként tárult a szemeink elé, ahol a miniatűr házak közül kimagaslott a kolostor. Mikor felértünk a hegytetőre, megint mindenki izgatott lett. Egyesek a meredek hegyoldal láttán úgy gondolták, inkább visszafordulnak, de már nem lehetett. Amikor elindultam lefelé, alig jutottam levegőhöz, olyan gyorsan száguldottam. A menet végén persze mindenki újra ment egy kört.

... elmentünk Murauba, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy kérjünk németül pecsétet. Sajnos nem mi nyertünk, de egy életre megjegyeztem a kérdést: "Können Sie bitte einen Stempel geben?”

Az esti focimeccsek kicsit különösek voltak, mert kb.10 fokot dőlt a pálya, de a jókedvünket ez sem törte le... Ez tehát a mi élménybeszámolónk. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy legalább egyszer fedezze fel magának ezt a gyönyörű vidéket!

Muraui képgaléria