2019. ősz

Szeptember 5. (csütörtök)

Hajnali ötkor indultunk a Jedlik ideiglenes épülete elől a Csillagösvény utazási iroda által biztosított busszal. Odafelé többször megálltunk, a határátkelés gyorsan megtörtént. Ezután - a romániai időzóna szerint - negyed tizenegykor érkeztünk Nagyváradra, a nagyváradi várhoz. Itt meghallgattuk két kísérő tanárunk előadását, majd félórányi szabadidőnk volt a várudvar területén.

A busszal haladtunk tovább, 12-kor a Királyhágón fotószünetet tartottunk. Beléptünk Erdélyországba.

Következő úticélunk Szováta volt. Háromnegyed hatkor érkeztünk meg a Szent-József Gyermekotthonba. Az épületben csodálatos tisztaság és vendégszeretet fogadott minket. A bolognai spagettit este hat körül tálalták hatalmas, kék kerámiatálakban, külön a tésztát, a szószt és a sajtot. Az ízére semmi panasz nem volt, mindenki jóízűen fogyasztotta a vacsorát.

Éjszaka négy-hat fős szobákban aludtunk, emeletes ágyakon. A szobák berendezése igencsak eltérő volt. Volt, ahova egy faasztalon és egy Szent Biblián kívül semmi nem jutott az ágyak mellé, volt, ahol több szekrény is sorakozott a falak mellett. A mosdók kivétel nélkül kulturáltak, tiszták voltak, sem a szappan, sem a papír nem hiányzott.

Szeptember 6. (péntek)

Reggel az étkezőben tálalták a reggelit. Mi a belső étkezőben fogyasztottuk a lekváros- májkrémes- vajas kenyereket, és a szalámit, míg a helyi gyermekek nálunk sokkal csendesebben, a helyi pótszüleikkel - mint egy nagy család - az étterem külső részében reggeliztek.

Ezután a helyieknek rövid zenés műsorral és ajándékkal kedveskedtünk a Rákóczi emlékév kapcsán.

Ezek után ellátogattunk Szováta centrumában és gyalog indultunk el a - hihetetlenül magas sótartalmáról híres - Medve-tó felé, ahová kilenckor érkeztünk meg.

Miután visszamentünk a buszhoz, Parajd felé vettük az irányt. Itt a sóbányát fedeztük fel, majd lenn a bányában kaptunk húsz perc szabadidőt.

Következő állomásunk a Só-szoros volt. Itt egy hatalmas hegyet csodálhattunk meg, melyet a só úgy borított be, mintha csak hó lett volna. Ezen rövid túrát tettünk, sót gyűjtöttünk, és elindultunk Zeteváraljára, a következő szállásunkra.

Előtte azonban útba ejtettük Korondot, a fazekasmestereiről híres székely várost, melynek főutcáján

vásároltunk a bicskától a gyapjútakarón át a sétapálcáig mindent.

Zeteváralján négyfős és kényelmes faházakban aludtunk.

 

Szeptember 7. (szombat)

A reggeli készítéséhez szükséges alapanyagokat tálcákon és kosarakban kaptuk meg. Sokan itt szendvicseket is készítettek, amelyeket eltettek az útra.  Ezen a napon ugyanis a Madarasi-Hargitára kirándultunk, a Hargita legmagasabb csúcsára. Egy hosszú szakaszon traktor vontatta utazókocsin mentünk, majd utána gyalog másztunk fel a csúcsra, ahol kopjafák százait csodáltuk meg, kísérő tanárunk előadásában meghallgattuk a székely himnuszt, kiraktuk kövekből iskolánk nevének rövidítését, majd elindultunk vissza.

Visszautaztunk a szállásra, innen pedig Székelyudvarhelyre mentünk a busszal. Itt megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát.

Ezután az Alexandria Cukrászdában fagylaltoztunk. Este zenés, táncos mulatságon vettünk részt.

Szeptember 8. (vasárnap)

Reggel a busszal Csorgókő közelébe utaztunk, ahonnan gyalog kirándultunk tovább. Az útról először azt mondták, könnyű kis túra lesz… Nos, a fakultatív mocsárjárástól a sziklamászáson át a vízesésből ivásig minden lehetséges megpróbáltatáson átestünk, hogy visszaérkezzünk ugyanoda, ahonnan elindultunk. Eközben útba ejtettünk egy kilátót, egy kisboltot, aminek a hátsó kertjében egy zsindely készítő mester megmutatta nekünk e tető típus elkészítésének fortélyait, és egy kis fapavilont is az erdő közepén, ahol egy helybeli úr jóvoltából olyan tradicionális székely ételeket kóstolhattunk, mint a padlizsánkrém, a juhtúró, az újhagyma, vagy a vadhús-szalámi. Délután Orbán Balázs, a legnagyobb székely, és Tamási Áron, a leghíresebb székely író sírjához látogattunk el.

Este a Rákóczi-emlékév kapcsán vetélkedőt rendeztünk.

Szeptember 9. (hétfő)

Reggel indultunk a busszal a szállásról. Délelőtt megálltunk Fehéregyházán Petőfi Kútjánál – itt látták utoljára a szabadságharc nagy költőjét.

Ezután Segesvárra utaztunk, ahonnan egy rövid fotózkodás meg egy rövid történelmi tájékoztatás után tovább indultunk haza Budapestre.

Itthon faliújságot készítettünk a főbb eseményekből és ennek segítségével tartottunk bemutató órákat az iskolának.

 

 

Galéria