Negyedszázados a hattingeni diákcsere-kapcsolat
Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte a Jedlik Ányos Gimnázium abban az évben, amikor a diákcserében résztvevő első csoportok külföldi utazására sor került. 1200 km távolság, eltérő társadalmi rendszerek, új, idegen, ismeretlen, izgalmas világ kölcsönös felfedezése várt Hattingen és Csepel diákjaira 1985-ben. A különleges közös élményeknek, a színvonalas programoknak, a kitartó szervezőmunkának köszönhetően, ebben a tanévben már a hattingeni diákcsere 25. évfordulóját ünnepelhetjük a 65 éves iskola falai között.
Ezt át kell élni!
Az évente szerveződő diákcsere az évek során az iskolai élet fontos részévé vált. Lényege abban áll, hogy a cserediák 10 napon keresztül az őt fogadó tanuló családjában él, megismeri a hétköznapjaikat, együtt ünneplik az ünnepeiket, kirándulnak, iskolába járnak, mindeközben élményeket gyűjtenek, barátságokat alakítanak ki és autentikus anyanyelvi környezetben gyakorolják a német nyelvet! Tanulóink évről évre átélhetik az idegen nyelv használatából adódó örömöket: mások megértésének és önmaguk megértetésének örömét, amelynek során értelmet nyer a szótanulás, megelevenedik a tantárgy, és a nyelv egymás élete, kultúrája megismerésének fontos eszközévé válik. Hosszú időre szóló barátságok, kötődések születhetnek. A diákok megismerik egymás lakóhelyét, városát, országát. Hattingen és Csepel gimnáziumaiból az elmúlt 25 évben mindkét oldalról közel 600 tanuló látogatott el egymáshoz, sokan közülük a mai napig kapcsolatban állnak egymással! Az első utak néhány résztvevőjének már a gyermekei is részt vettek a diákcserében!
De milyenek is voltak ezek az első utak? A kezdetek?
Zanati Béla, a Jedlik Ányos Gimnázium akkori igazgatója meséli: 26 éve történt, hogy dr. Magyar Béla csepeli és dr. Nádi Antal magyar származású hattingeni tanárok megálmodták és egy évvel később megvalósították a két iskola közötti együttműködést. A két eltérő társadalmi berendezkedésű ország diákjai között az akkor még korántsem szokványos kapcsolatok kialakítása sok nehézségbe ütközött. Zanati Béla, a budapesti és Helmut Auffermann, a hattingeni iskola igazgatóinak engedélyek tömegét kellett beszerezniük a fogadáshoz és az utazáshoz egyaránt. Egyéves előkészítő munka után kezdődhetett a program. A Csepelre érkező német diákok az első, óvodai elhelyezésből adódó kezdeti kényelmetlenségek ellenére is olyan remekül érezték magukat az őket fogadó csepeli tanulók körében, hogy ők maguk kezdeményezték a családoknál történő elszállásolásukat. A hosszú és fárasztó autóbuszos, majd vasúti utazásokért, a szerényebb magyarországi körülményekért a külföldi vendégeket minden esetben kárpótolta a magyar családok vendégszeretete. A diákcsere sikerének a mai napig egyik legfontosabb záloga a szülők pozitív hozzáállása, segítőkészsége és támogatása, a szülők, tanárok és diákok közös akarata, együttműködése, sok esetben áldozatvállalása is.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi a mozgatórugója egy ilyen hosszú kapcsolatnak? Mik voltak és mik azok az értékek, amelyek egy diákcserét évtizedeken át életben tartanak? Az első években elsősorban az egymás országa iránti kíváncsiság motiválta az utazókat, hiszen a vasfüggönyön innen és túl ugyancsak más volt az élet. Az alapító iratokban szereplő megfogalmazás szerint a német tanulók utazásának célja elsősorban ország ismereti jellegű, az eltérő kultúra megismerésére irányul, míg a magyar diákok a hasonló célok mellett főként nyelvgyakorlás szempontjából tartották és tartják remek lehetőségnek a kiutazást.
Sok minden megváltozott az idők folyamán, de a diákcsere alapvető céljai változatlanok maradtak. Ugyan lehullt a vasfüggöny és a keleti blokk országai elveszítették korábbi „varázsukat”, de elegendő érdeklődés maradt egymás országai, kultúrái, nyelve iránt. Az érdeklődés felébresztéséért és fenntartásáért sokat tettek az évek során tevékeny támogatásukkal mindkét iskola igazgatói és elkötelezett tanárai, akik nagy lelkesedéssel bíztatják mind a mai napig tanítványaikat ebben az egyedülálló programban való részvételre. A kapcsolatok az évek folyamán a tanárok között is őszinte barátsággá alakultak, amelyek már több nehéz helyzeten is átsegítették a csoportokat és biztonságot, állandóságot, megbízhatóságot jelentenek a mindig változó összetételű csoportok és a különböző jellegű problémák megoldása során.
Ezt át kell élni! – A programokról
Lehetetlen a 25 év valamennyi izgalmas programját felsorolni; válogatni, rangsorolni ugyanúgy képtelenség, hiszen az átélt élmények nagyon különbözőek, de éppolyan izgalmasak lehetnek. A diákcsere biztos pontjai az iskolalátogatások, amelyek során a tanulók órára járnak partnerükkel és lehetőséget kapnak arra, hogy bekapcsolódjanak a tanórai munkába. Délután segítenek egymásnak a házi feladatok megírásában és kiderülhet, hogy máshol sem egyszerű a diákok élete… Szintén állandó programként szerepel a több mint 600 éves hattingeni óváros megtekintése is. A Ruhr-vidék nagyvárosai között szerényen meghúzódó kisváros méltán lehet büszke a maradéktalanul felújított 143 középkori favázas házára, az egykor tízezreket foglalkoztató Heinrich-kohójára és iparterületére, amely ma már kiállításoknak és kulturális rendezvényeknek ad helyet. Mindemellett Hattingen város területének ¾ része erdő, park és egyéb zöldterület kiépített kerékpár- és túraútvonalakkal, a Ruhr folyó és a Kemnader tó pedig számtalan lehetőséget kínál a vízi és vízparti sportolásra, kikapcsolódásra. Nem csoda hát, ha mindig jól érezzük magunkat Hattingenben és visszavágyunk, hiszen a csodaszép környezethez példás vendéglátás és remek programok társulnak. Minden évben ellátogatunk Kölnbe, ahol a városnéző program keretében megcsodáljuk a Kölni dóm monumentális épületét is. Voltunk a földalatti bányamúzeumban Bochumban, láttuk az oberhauseni Gasometer épületét és kiállításait, a 25 év alatt megismertük a környék nagyvárosait: Duisburgot, Münstert, Düsseldorfot, Essent, Wuppertalt, Dortmundot vagy a hollandiai Arnheimet is. Jártunk a hannoveri világkiállításon 2000-ben, 2006-ban a Németország rendezte labdarúgó világbajnokság atmoszférájából kaptunk ízelítőt, idén pedig a RUHR.2010 rendezvénysorozatába kapcsolódhattunk be. Ez utóbbi azért is különleges élmény, mivel Essen és Pécs okán mindkét iskola programjába bekerülhetett a 2010-es kulturális fővárosok megtekintése.
Ezt át kell élni! – RUHR.2010 – avagy a jubileumi csoport programja
Az 5,3 millió lakosú Ruhr-vidék Essen vezetésével először kapta meg régióként a kulturális főváros címet, hogy Európa új kultúrmetropoliszaként mutatkozzon be. A korábbi, mára már bezárt bányákat, ipari területeket, csarnokokat kulturális intézményekké alakították át, amelyek a RUHR.2010 rendezvénysorozat keretében egész évben felejthetetlen élményeket kínálnak a látogatóknak. És ennek mi is részesei lehettünk, amikor az Baldeneyseen vízibiciklizve közelítettük meg a mesterséges szigeteken kialakított kiállításokat, vagy amikor részt vettünk az „ExtraSchicht” – („Különműszak”) elnevezésű nagyszabású éjszakai fesztiválprogramon. Kiránduláson ismerkedtünk meg Essen városával, látnivalóival is. De a 2010. év számunkra elsősorban a diákcsere 25. jubileumát jelenti, és elmondhatjuk, hogy a jubileumi csoport ünnepi fogadtatásban részesült! A felsorolt programokon kívül köszöntött bennünket az iskola jelenlegi igazgatója, Gerd Buschhaus úr, fogadta a csoportot Hattingen város polgármestere, Dagmar Goch asszony, riportot készített velünk a Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) és a Stadtspiegel c. lap újságírója is, és hogy emlékezetessé tegyék az évfordulót, az egész csoport megnézhette a Starlight Express c. nagysikerű musicalt Bochumban.
A rövid visszatekintés végén köszönet illeti a két iskola valamennyi érintett tanárát, akik a diákcsere sikerén dolgoztak, különösen Angelika Pratke tanárnőt és Karlpeter Schmitz tanár urat, akik évről évre töretlen lelkesedéssel szervezik a német csoportokat és felejthetetlen élményeket biztosítanak számunkra. Bízunk abban, hogy a német csoportok hasonlóan szép emlékekkel hagyják el Budapestet és Magyarországot! Reméljük, hogy a diákcsere a jövőben is tovább folytatódik és további jubileumok megünneplésére is sor kerül.
Tengelicsné Pénzes Margit
munkaközösség-vezető