Negyedszázados a hattingeni diákcsere-kapcsolat

Fennállásának 40. évfordulójá​t ünnepelte a Jedlik Ányos Gimnázium abban az évben, amikor a diákcserében résztvevő első csoportok külföldi utazására sor került. 1200 km távolság, eltérő társadalmi rendszerek, új, idegen, ismeretlen, izgalmas világ kölcsönös felfedezése várt Hattingen és Csepel diákjaira 1985-ben. A különleges közös élményeknek, a színvonalas programoknak, a kitartó szervezőmunkának köszönhetően, ebben a tanévben már a hattingeni diákcsere 25. évfordulóját ünnepelhetjük a 65 éves iskola falai között.

Ezt át kell élni!​​​

Az évente szerveződő diákcsere az évek során az iskolai élet fontos részévé vált. Lényege abban áll, hogy a cserediák 10 napon keresztül az őt fogadó tanuló családjában él, m​​egismeri a hétköznapjaikat, együtt ünneplik az ünnepeiket, kirándulnak, iskolába járnak, mindeközben élményeket gyűjtenek, barátságokat alakítanak ki és autentikus anyanyelvi környezetben gyakorolják a német nyelvet! Tanulóink évről évre átélhetik az idegen nyelv használatából adódó örömöket: mások megértésének és önmaguk megértetésének örömét, amelynek során értelmet nyer a szótanulás, megelevenedik a tantárgy, és a nyelv egymás élete, kultúrája megismerésének fontos eszközévé válik. Hosszú időre szóló barátságok, kötődések születhetnek. A diákok megismerik egymás lakóhelyét, városát, országát. Hattingen és Csepel gimnáziumaiból az elmúlt 25 évben mindkét oldalról közel 600 tanuló látogatott el egymáshoz, sokan közülük a mai napig kapcsolatban állnak egymással! Az első utak néhány résztvevőjének már a gyermekei is részt vettek a diákcserében!

De milyenek is voltak ezek az első utak? A kezdetek?​​

Zanati Béla, a Jedlik Ányos Gimnázium akkori iga​zgatója meséli: 26 éve történt, hogy dr. Magyar Béla csepeli és dr. Nádi Antal magyar származású hattingeni tanárok megálmodták és egy évvel később megvalósították a két iskola közötti együttműködést. A két eltérő társadalmi berendezkedésű ország diákjai között az akkor még korántsem szokványos kapcsolatok kialakítása sok nehézségbe ütközött. Zanati Béla, a budapesti és Helmut Auffermann, a hattingeni iskola igazgatóinak engedélyek tömegét kellett beszerezniük a fogadáshoz és az utazáshoz egyaránt. Egyéves előkészítő munka után kezdődhetett a program. A Csepelre érkező német diákok az első, óvodai elhelyezésből adódó kezdeti kényelmetlenségek ellenére is olyan remekül érezték magukat az őket fogadó csepeli tanulók körében, hogy ők maguk kezdeményezték a családoknál történő elszállásolásukat. A hosszú és fárasztó autóbuszos, majd vasúti utazásokért, a szerényebb magyarországi körülményekért a külföldi vendégeket minden esetben kárpótolta a magyar családok vendégszeretete. A diákcsere sikerének a mai napig egyik legfontosabb záloga a szülők pozitív hozzáállása, segítőkészsége és támogatása, a szülők, tanárok és diákok közös akarata, együttműködése, sok esetben áldozatvállalása is.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi a mozgatórugója egy ilyen hosszú kapcsolatnak? Mik voltak és mik azok az értékek, amelyek egy diákcserét évtizedeken át életben tartanak?  A​z első években elsősorban az egymás országa iránti kíváncsiság motiválta az utazókat, hiszen a vasfüggönyön innen és túl ugyancsak más volt az élet. Az alapító iratokban szereplő megfogalmazás szerint a német tanulók utazásának célja elsősorban ország ismereti jellegű, az eltérő kultúra megismerésére irányul, míg a magyar diákok a hasonló célok mellett főként nyelvgyakorlás szempontjából tartották és tartják remek lehetőségnek a kiutazást.

Sok minden megváltozott az idők folyamán, de a diákcsere alapvető céljai változatlanok maradtak. Ugyan lehullt a vasfüggöny és a keleti blokk országai elveszítették korábbi „varázsukat”, de elegendő érdeklődés maradt egymás országai, kultúrái, nyelve iránt. Az érdeklődés felébresztéséért és fenntartásáért sokat tettek a​z évek során tevékeny támogatásukkal mindkét iskola igazgatói és elkötelezett tanárai, akik nagy lelkesedéssel bíztatják mind a mai napig tanítványaikat ebben az egyedülálló programban való részvételre. A kapcsolatok az évek folyamán a tanárok között is őszinte barátsággá alakultak, amelyek már több nehéz helyzeten is átsegítették a csoportokat és biztonságot, állandóságot, megbízhatóságot jelentenek a mindig változó összetételű csoportok és a különböző jellegű problémák megoldása során. 

Ezt át kell élni! – A programo​​król

Lehetetlen a 25 év valamennyi izgalmas programját felsorolni; válogatni, rangsorolni ugyanúgy képtelenség, hiszen az átélt élmények nagyon különbözőek, de éppolyan izgalmasak lehet​nek. A diákcsere biztos pontjai az iskolalátogatások, amelyek során a tanulók órára járnak partnerükkel és lehetőséget kapnak arra, hogy bekapcsolódjanak a tanórai munkába. Délután segítenek egymásnak a házi feladatok megírásában és kiderülhet, hogy máshol sem egyszerű a diákok élete… Szintén állandó programként szerepel a több mint 600 éves hattingeni óváros megtekintése is. A Ruhr-vidék nagyvárosai között szerényen meghúzódó kisváros méltán lehet büszke a maradéktalanul felújított 143 középkori favázas házára, az egykor tízezreket foglalkoztató Heinrich-kohójára és iparterületére, amely ma már kiállításoknak és kulturális rendezvényeknek ad helyet. Mindemellett Hattingen város területének ¾ része erdő, park és egyéb zöldterület kiépített kerékpár- és túraútvonalakkal, a Ruhr folyó és a Kemnader tó pedig számtalan lehetőséget kínál a vízi és vízparti sportolásra, kikapcsolódásra. Nem csoda hát, ha mindig jól érezzük magunkat Hattingenben és visszavágyunk, hiszen a csodaszép környezethez példás vendéglátás és remek programok társulnak. Minden évben ellátogatunk Kölnbe, ahol a városnéző program keretében megcsodáljuk a Kölni dóm monumentális épületét is. Voltunk a földalatti bányamúzeumban Bochumban, láttuk az oberhauseni Gasometer épületét és kiállításait, a 25 év alatt megismertük a környék nagyvárosait: Duisburgot, Münstert, Düsseldorfot, Essent, Wuppertalt, Dortmundot vagy a hollandiai Arnheimet is. Jártunk a hannoveri világkiállításon 2000-ben, 2006-ban a Németország rendezte labdarúgó világbajnokság atmoszférájából kaptunk ízelítőt, idén pedig a RUHR.2010 rendezvénysorozatába kapcsolódhattunk be. Ez utóbbi azért is különleges élmény, mivel Essen és Pécs okán mindkét iskola programjába bekerülhetett a 2010-es kulturális fővárosok megtekintése.

Ezt át kell élni! – RUHR.2010 – avagy a j​ubileumi csoport programja

Az 5,3 millió lakosú Ruhr-vidék ​Essen vezetésével először kapta meg régióként a kulturális főváros címet, hogy Európa új kultúrmetropoliszaként mutatkozzon be. A korábbi, mára már bezárt bányákat, ipari területeket, csarnokokat kulturális intézményekké alakították át, amelyek a RUHR.2010 rendezvénysorozat keretében egész évben felejthetetlen élményeket kínálnak a látogatóknak. És ennek mi is részesei lehettünk, amikor az Baldeneyseen vízibiciklizve közelítettük meg a mesterséges szigeteken kialakított kiállításokat, vagy amikor részt vettünk az „ExtraSchicht” – („Különműszak”) elnevezésű nagyszabású éjszakai fesztiválprogramon. Kiránduláson ismerkedtünk meg Essen városával, látnivalóival is. De a 2010. év számunkra elsősorban a diákcsere 25. jubileumát jelenti, és elmondhatjuk, hogy a jubileumi csoport ünnepi fogadtatásban részesült! A felsorolt programokon kívül köszöntött bennünket az iskola jelenlegi igazgatója, Gerd Buschhaus úr, fogadta a csoportot Hattingen város polgármestere, Dagmar Goch asszony, riportot készített velünk a Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) és a Stadtspiegel c. lap újságírója is, és hogy emlékezetessé tegyék az évfordulót, az egész csoport megn​ézhette a Starlight Express c. nagysikerű musicalt Bochumban.

A rövid visszatekintés végén kösz​​önet illeti a két iskola valamennyi érintett tanárát, akik a diákcsere sikerén dolgoztak, különösen Angelika Pratke tanárnőt és Karlpeter Schmitz tanár urat, akik évről évre töretlen lelkesedéssel szervezik a német csoportokat és felejthetetlen élményeket biztosítanak számunkra. Bízunk abban, hogy a német csoportok hasonlóan szép emlékekkel hagyják el Budapestet és Magyarországot! Reméljük, hogy a diákcsere a jövőben is tovább folytatódik és további jubileumok megünneplésére is sor kerül.

Tengelicsné Pénzes Margit
munkaközösség-vezető​​

Csatolmányok