2004-ben volt először az iskolánk nyelvgyakorlás céljából Murauban. Az ott töltött egy hét mindenki számára sok élményt tartogatott, íme néhány gondolat a táborlakók visszaemlékezéseiből:
A 2005-ös és a 2006-os tanév végén töltöttünk el egy-egy hetet Murauban, a nyelvi táborban Kíváncsian és izgatottan gyülekeztünk az iskola előtt. Hamarosan megérkeztek a buszok, és még Vera sem késett el....
Már év eleje óta terveztük a nyári tábort. Ausztriába mentünk, hogy tanuljunk és játsszunk egyaránt. Nagyon vártuk már, hogy végre kicsit kikapcsolódjunk. Nem is volt bennem, hogy ott majd többet tanulunk, mint játszunk. Erre akkor jöttem rá, mikor leszálltunk, és egy szerzetes németül fogadott minket. Még a köszöntést is alig értettem. Az igazat megvallva, megijedtem egy kicsit, de ez később elmúlt...
A szállásunk St. Lambrechtben, egy kolostorban volt. Ez nekem külön örömet jelentett, mert szeretem az efféle régi, titokzatos helyeket...
A szállásunk nem volt olyan csodálatos, mert bútorhiányban szenvedtünk, de legalább alkalmunk volt kipróbálni, milyen jól lehet a matracokon ugrálva strandlabdával dobálózni.
A fiúknak bezzeg volt ágyuk!!
Egy kolostorban szálltunk meg. Nem túl sok idot töltöttünk itt, mivel egész délelott az iskolában voltunk, délután pedig mindenféle programot szerveztek nekünk. Az esti játékok mókásak voltak, bár a statisztika vérszomjasnak mutatta a városlakókat -gyilkos várost játszottunk-, engem mégis megkíméltek....
Odaérkezésünkkor kaptunk egy feladatot: ha egy osztrákot oda tudunk hívni a kolostorhoz, akkor kapunk valamit jutalmul. Mi megcsináltuk a feladatot; egy igen rosszul halló bácsinak próbáltuk elmagyarázni a helyzetet, aki, bár nem értett semmit, azért odajött, és a tanárok elmondták neki, hogy mi történt vele.
Másnap az iskolában aztán kiderült, hogy kik lesznek az osztálytársaim. Patrik lett a legjobb barátom. A tanárok közül azzal a tanárnővel tudtam a leginkább beszélgetni, akivel az első óránk volt. Zsomborral még azt is el kellett mutogatnunk, mit sportolunk,-mert mint később rájöttem- a "Ringer" valami küzdősportolót jelenthet. A matek tanárnőtől megkérdeztem, hogy vették-e már a Pythagorasz-tételt....
... strandra mentünk, majd este hulla fáradtan zuhantunk az ágyba. Kedden újabb megpróbáltatások vártak az iskolában, mivel az osztrákoknál némiképp máshogy van a csoportbeosztás, de máig se tudom, hogy milyen logika alapján...
... a táborvezető azzal biztatott, hogy másnap már mindent érteni fogunk. Ebben én nem voltam olyan biztos. De tényleg sokkal többet megértettem. Ha nem is mindent...
...a közeli bobpályához mentünk, melynek "Rodelbahn" volt a német neve. Első ránézésre kicsit meredeknek tűnt a pálya, de mindenki elhatározta, hogy lecsúszik egyszer. Hatalmas sífelvonók vittek fel a magasba. Föntről a felvonóról gyönyörűnek tűnt a táj. A völgy beli város apró makettként tárult a szemeink elé, ahol a miniatűr házak közül kimagaslott a kolostor. Mikor felértünk a hegytetőre, megint mindenki izgatott lett. Egyesek a meredek hegyoldal láttán úgy gondolták, inkább visszafordulnak, de már nem lehetett. Amikor elindultam lefelé, alig jutottam levegőhöz, olyan gyorsan száguldottam. A menet végén persze mindenki újra ment egy kört.
... elmentünk Murauba, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy kérjünk németül pecsétet. Sajnos nem mi nyertünk, de egy életre megjegyeztem a kérdést: "Können Sie bitte einen Stempel geben?”
Az esti focimeccsek kicsit különösek voltak, mert kb.10 fokot dőlt a pálya, de a jókedvünket ez sem törte le... Ez tehát a mi élménybeszámolónk. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy legalább egyszer fedezze fel magának ezt a gyönyörű vidéket!