UNISTEM DAY, avagy a Nemzetközi Őssejt-nap

 

 Március 22-én a 10.A és B osztály érdeklődő tanulói, valamint a 11. évfolyam biológia fakultációs diákjai számára ismét megnyílt a lehetőség, hogy részt vegyenek a CEU (Közép-Európai Egyetem) Bioetikai és Jogi Központjának szervezésében megvalósult Nemzetközi Őssejt-napon.

A diákok a program során az őssejtkutatásba és annak orvosi jelentőségébe nyerhettek – igen alapos – betekintést. Az alábbiakban Marczis Rebeka (10.A) és Unger Sára (10.B) közös élménybeszámolója olvasható. A fotókat Kékesi Attila tanár úr készítette.

 

Az előadások során három kiváló előadó segítségével az őssejtkutatás három különböző területét ismerhettük meg. Dinnyés András (Szegedi Tudományegyetem) az őssejt és génterápia alapú orvoslás kihívásaiba vezetett be minket. Megtudtuk, hogy a (földrajzórákról is ismert) öregedő társadalmakat érintő betegségek (pl. Alzheimer-kór, Parkinson-kór, vakság, ízületi problémák, szívinfarktus stb.) jó részét a sejtek elöregedése és pusztulása idézi elő – meglehetősen nagy GDP-kiesést okozva sok-sok országnak. De vajon hogyan lehetne ezen segíteni? E kérdés megválaszolásához a professzor előadása az őssejttípusoktól kezdve azoknak az orvosi felhasználásán át egészen a xenotranszplantációig (vagyis az eltérő fajok közötti szervátültetésig) mindent érintett. Ő maga sejtmag-átültetéses klónozással, valamint az őssejtes és regenerációs gyógyítás kutatásával foglalkozik. Társaimmal leginkább az nyűgözött le minket, hogy a professzor részese lehetett Európa első klónozott sertése előállításának, korábban pedig az első klónozott emlőst (Dollyt) létrehozó kutatócsoport vezetője volt.   

A második blokkban a sejtek átprogramozásáról hallottunk, vagyis arról, hogy (bármilyen hihetetlenül is hangzik) miként lehet bőrsejtből agysejtet előállítani. Az előadó, Pircs Karolina (Semmelweis Egyetem) a neurodegeneratív betegségekkel kapcsolatban végez kutatásokat, és előadása is e téma köré épült fel. Különösen izgalmasnak hangzottak az indukált neuronok, hiszen ezeknek köszönhetően új, relevánsabb modelleket lehet készíteni. Mint megtudtuk, ezek megőrzik a donor korára jellemző tulajdonságok egy részét, így a módszer a későbbiekben alkalmazható lesz gyógyszer-szűrésre, preklinikai modellként, de akár precíziós orvoslásra is.

Végül, de nem utolsó sorban Füredi András (Természettudományi Kutatóközpont) tumorőssejtekkel kapcsolatos előadására került sor. Kutatásának lényege, hogy miért alakul ki a kemoterápiás gyógyszerekkel szembeni rezisztencia egy rosszindulatú daganatos betegség során, és hogyan lehet ezt elkerülni. Az előadó egyszerű példákon keresztül magyarázta el számunkra, hogy milyen módon vizsgálják az egyes tumorsejtek hasonlóságát és genetikai állományát. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg, például, hogy a kemoterápiát túlélő sejtek teljesen mások, mint az elődjeik és ezzel új populációt hoznak létre. Ahogy az előadó fogalmazott: „egyszerre nyomják a gázt és a féket”, vagyis osztódás közben visszafogják magukat, majd egyszer újból előtörnek.

 

Mindhárom témánál nagyon tetszett, hogy bár az előadásokban bőségesen szerepeltek idegen szavak, a kutatók úgy próbálták lefordítani azokat, hogy speciális tudás nélkül is minden érthető legyen, akár egy hétköznapi ember számára is.

 

A nap végül egy panelbeszélgetéssel zárult, ahol a kutatók Sándor Judittal (CEU Bioetikai és Jogi Központ) közösen vitatták meg a tudományos élet XXI. századi kihívásait, etikai és jogi kérdéseit. Az előadók mindvégig nyitottak voltak a mi kérdéseinkre is, és örömmel válaszoltak azokra. Nagyon jó volt, hogy egy adott kérdést mindig alaposan körbejártak, és az is tetszett, hogy mindhárman más-más szemszögből közelítették meg azokat. Nagy hatással volt ránk, hogy az előadók hihetetlen nagy tudással rendelkeztek, és annak egy részét próbálták nekünk, diákoknak átadni. Jó érzéssel töltött el minket, amikor rávilágítottak arra, hogy a tudásunk különleges, és mi lehetünk a jövő élvonalbeli biológus-kutatói.

 

A program végén egy állófogadáson is részt vehettünk. Még itt is lehetőségünk volt beszélgetni az előadókkal a nap fő témájáról, vagy a kutatásról úgy általában, de akár a – lassacskán komolyra forduló – pályaválasztásról is. Az egész napra igaz, hogy mindannyian sok újat tanulhattunk az őssejtkutatás mellett a kutatói munkáról és annak kihívásairól is. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk tehát ezt a lehetőséget, nem éri meg kihagyni! Köszönjük Scheuer Zsuzsanna tanárnőnek és Kékesi Attila tanár úrnak, hogy részt vehettünk ezen a nagyszerű programon!

 

Marczis Rebeka, Unger Sára