Az UrbanBEE egy nemzetközi kutatási projekt, amelyben több európai nagyváros (Budapest, Bécs, Torino, Milánó) és két dél-afrikai helyszín (Fokváros, Johannesburg) vesz részt. A program célja a városi környezetben előforduló magányos méhfajok állományának felmérése. A kezdeményezéshez iskolánk a 9.B TT-tagozatos diákjai révén csatlakozott egy ún. citizen science (közösségi tudomány) alapú kutatás keretében. Részvételünknek az is jó apropót szolgáltatott, hogy március 10-én tartjuk hazánkban a beporzók napját.
Láthatatlan ökoszisztéma-szolgáltatók
Kevesen tudják, de a világon és Magyarországon is a méhfajok döntő többsége (mintegy 90-95%-a) magányos életmódot folytat, vagyis – ellentétben a közismert háziméhekkel – nem alkot nagy családokat. A magányos méhek testmérete gyakran csupán néhány milliméter, fajaik jelentős része pedig természetes vagy mesterséges üregekben fészkel. Ezek a rovarok a háziméhhez és a lepkékhez hasonlóan kulcsfontosságú beporzók. Szerepük a városi ökoszisztémában felbecsülhetetlen, hiszen a településeken belüli mezőgazdasági tevékenység – legyen szó gyümölcsfákról vagy konyhakerti növényekről – tőlük függ. Világszerte több mint 800 millió ember érintett a városi élelmiszertermelésben, így a beporzók munkája közvetlenül hat az élelmezésbiztonságra is. Termesztett növényeink 70%-a rovarmegporzású: a magányos méhek nélkülözhetetlenek például az alma, a cseresznye, a paradicsom, a paprika, de még a kávé és a kakaó terméshozamához is. Sok szempontból hatékonyabbak a háziméhnél, hiszen tavasszal korábban kelnek, jobban tolerálják a hűvösebb, borús időjárást, és kisebb testméretük miatt többféle virágot képesek látogatni.
Veszélyeztetett beporzók és a méhhotel szerepe
Míg a háziméhekről méhészek gondoskodnak, a magányos fajokat számos emberi hatás fenyegeti. A steril pázsitok és leburkolt felületek miatt fokozatosan eltűnnek a táplálékforrásul szolgáló virágos folyosók; a modern építészeti megoldások és a holtfától mentesített kertek pedig megszüntetik a természetes fészkelőhelyeket. A helyzetet tovább nehezítik a növényvédő szerek, amelyek már minimális mennyiségben is károsítják a rovarok tájékozódó képességét és immunrendszerét. A klímaváltozás hatására fellépő évszakeltolódás szintén kritikus: a méhek gyakran hamarabb bújnak elő, mint ahogy tápnövényeik virágozni kezdenének, ez pedig az éhezésükhöz és pusztulásukhoz vezet. Emellett a fényszennyezés megzavarja biológiai órájukat, az invazív fajok terjedése pedig kiszorítja az őshonos, számukra megfelelő tápértékű pollent nyújtó növényeket.
A projekt részeként a 9.B diákjai – több száz másik budapesti helyszínhez hasonlóan – egy méhhotelt helyeztek ki az udvarra. Ez a különböző méretű furatokkal ellátott eszköz szaporodási helyet biztosít a rovarok számára. Fontos hangsúlyozni, hogy a méhek nem lakóhelyként, hanem fészekként használják: ide rakják le petéiket - a kikelő lárvák számára bekészített táplálékkal együtt. Aggodalomra semmi ok: a kihelyezett méhhotel lyukmérete kizárja, hogy a nagyobb méhfajok egyedei nálunk intézzenek előzetes foglalást, a várt, kisebb testű méhek pedig nem védik agresszíven a fészket, ezért nem támadnak. Jelenlétük tehát teljesen biztonságos az iskola közössége számára, tevékenységüket tőlünk függetlenül végzik, az ember közelsége egyáltalán nem zavarja őket. Remélhetőleg ez kölcsönös!
A 9.B-sek március 1. és június 30. között hétről hétre figyelemmel kísérik a beköltöző fajokat, ily módon járulva hozzá a nemzetközi adatgyűjtéshez. Az érdeklődők a projekt további részleteiről az aula udvar felőli részén elhelyezett tájékoztató táblán olvashatnak. Kövessük együtt figyelemmel iskolánk új szállóvendégeit!
És akit a téma megérintett, saját, otthoni környezetében is segítheti a magányos méheket: a balkonládákba ültetett vadvirágok táplálékot, a saját készítésű méhhotelek pedig biztonságos bölcsőhelyet nyújtanak számukra. Váljunk mindannyian jó recepcióssá!
Galéria
