Az előadás előtti délután még azt hittem, hogy fogdmeg leszek. Elő is készítettem a kis pálcámat, amellyel Matyit ütöttem volna.
Elmentem edzésre, mint minden délután…Mire hazaértem, apukám már otthon volt, és azzal a hírrel fogadott, hogy az iskolából telefonáltak, Döbrögi eltörte a kulcscsontját, így nekem kellene eljátszanom ezt a szerepet. Kicsit megijedtem, mert azért egy főszerepet egy este alatt megtanulni…ráadásul egy kiadós edzés után…
Végül megtanultam, és azt hiszem egész jól sikerült.
(Döbrögi)
Nem indult könnyen az előadásra való felkészülés. Az első próbán még senki sem tudta a szövegét, és mindenki mindent elrontott. De lassan kezdtünk belejönni.
Hárman voltunk libák, s az egyik liba, Tábi, mindannyiunknak csinált csőrt. Szereztünk fehér ruhadarabokat, harisnyát, pulóvert, nadrágot, mert ugye a libák fehérek. A baj csak az volt, hogy lévén november, kicsit már hideg volt az idő. Így a fehér ruhák alá újabb és újabb rétegek kerültek. Sebaj, gondoltuk, legfeljebb hízott libáknak fogunk kinézni.
(egy liba)
Én jól éreztem magam a próbákon. Sokat nevettünk, és nevetni jó. A „siheder 2” szerepét kaptam. A szöveggel nem kellett sokat foglalkoznom, mert nem sok szövegem volt, és az a nem sok szöveg rögtön a „fejembe is ugrott”. Sihederesen meg tudok beszélni, így ez sem okozott gondot. Bezzeg a kellék! Elő kellett állítanom egy lovat! Egy nagy botra szereltünk fel egy lófejet, egy egész délutánomba tellett, míg megcsináltam, de sikerült! És mindenkinek nagyon tetszett. Amikor megérkeztem a végén a lovammal a vásárba, még nyerítenem is kellett. Az előadás után csináltunk egy csoportképet, természetesen lovastul.
(Siheder 2)
Amikor megtudtam, hogy én leszek Lúdas Matyi, eléggé megijedtem. El sem tudtam képzelni, hogy fogom azt a sok szöveget megtanulni, különösen, mivel az őszi szünetben elutaztunk. De aztán mégis csak sikerült. Az első próbákon óriási volt a zűrzavar, ahogy ez lenni szokott. Viszont vidáman teltek a próbák, mert ez egy mókás feldolgozás volt. Szinte minden szereplőn lehetett nevetni, különösen Döbrögin, mikor a megcsapatás közben jajongott, vagy mikor azt mondta, ő már azt sem bánja, ha marhakuruzsló vagy lóorvos jön hozzá, csak segítsenek neki, hogy kiheverje az első verés okozta sebeket.
Nekem négy ruhám is volt. A Matyi-ruha, az olasz ács jelmeze, az doktori felszerelés, és a végén egy úriasabb Matyi kinézet. Ehhez mindent be kellett szereznem, ami szintén nem volt egyszerű. A régi orvosi felszerelés esetében egy konyhai műanyagtölcsér szolgált fonendoszkóp gyanánt. A nyílt színen kellett mindig átöltözködnöm.
Az utolsó próbán kicsit feszült volt a hangulat, mert mindenki izgult. Én meg azért aggódtam, hogy lesz-e a libáknak megfelelő libaöltözetük, mert mindig csak ígérgették, hogy behozzák, de egészen az utolsó percig nem is láttuk. De fölösleges volt aggódnom, mert a libalányok nagyon jó jelmezt készítettek maguknak.
Szerintem az előadás is jól sikerült. Mi mindenesetre élveztük.
(Lúdas Matyi)
Galéria
