WOLOMIN ÉS CSEPEL TALÁLKOZÁSA - Az utazás előtt hihetetlenül izgultunk, mi vár ránk egy idegen országban, idegen városban, idegen emberek között.
Vajon ki vár majd minket mosolyogva, kivel fogjuk tölteni időnk nagy részét.
Szerdán hajnalban indult a buszunk. Az út fantasztikusan telt, összehangolódtunk. Estére érkeztünk Lengyelországba.
Első lengyel szavunk "DOBRE VIECSUR" volt, amit alaposan betanultunk útközben. Leszálltunk a buszról, nagyon sok idegen arc vett körül minket, de mosolyogva, kedvesen néztek ránk.
Reggelre enyhült a bennünk lévő feszültség, kicsit megszoktuk már a helyünket. Az iskolában a diákok kedvesen, barátságosan fogadtak minket. Segítettek, elnézték ha esetleg hibásan beszélünk, hisz náluk sem mindenkinek ment zökkenőmentesen az angol, de a lényeg hogy megértettük egymást. Később, miután összegyűltünk Ossow-ban, megtartották a köszöntést, üdvözlést, majd részt vettünk a Krumpli Fesztiválon. Cserkészek, rock bandák, apró, vidám gyerekek, és jókedvű felnőttek vettek körbe minket. Nagyon segítőkészek voltak, kipróbálhattuk az íjászatot, készíthettünk krumpli figurákat, a lengyel rock zenével is megismerkedhettünk. Este otthon a családoknál az idő fantasztikusan telt, barátságosak voltak vendéglátóink. A vacsora pedig pazar volt mindenütt.
Pénteken az iskolalátogatás után elmentünk a Centrum Nauki Kopernik-be, amely hasonlít a budapesti Csodák Palotájára. Mindenféle különös dolgot kipróbálhattunk.
Szombaton reggel elindultunk Varsóba , ahol körbevezettek minket az Old Town-ban. Délután került sor a várva várt röplabda meccsre. Mindannyian nagyon izgultunk, de Eszter és Hanna megmentett minket hihetetlen röplabda tudásával. Az eredmény nagyon szoros volt, ám nekünk ítélték a kupát. Miután kifújtuk magunkat a meccs után, indultunk az uszodába. A csúszda és a jakuzzi volt - azt hiszem - mindenki nagy kedvence. Az utolsó együtt töltött napon a vendéglátóinkkal töltöttük az időt. Városnézés, bowlingozás, esetleg vásárlás, emlékhelyek meglátogatása tette ki a programot. Estefelé megkezdődött a műsor, ahol nagyon tehetséges emberekkel találkozhattunk. Ezt követően a polgármester úr, és tanáraink, ill. a programban részt vevők vettek ünnepélyes búcsút tőlünk. Lengyelek és magyarok , mintha ezer éve ismernék egymást.
Nem véletlenül mondják: "Lengyel , magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát". Szívből reméljük, viszonozni tudjuk mindazt, amit ott kaptunk! Nagyon köszönünk minden együtt töltött pillanatot, élményt, emléket! Felejthetetlen volt, és az is marad!
Üdvözlettel és köszönettel a magyar diákok, és a pedagógusok!
Hárosi Réka