Az aradi vértanúkra emlékeztek Füleken

2018.OKTÓBER.06.  Puntigán József  ESEMÉNYEKRÉGIÓ0 KOMMENT

Az aradi vértanúkra emlékeztek FülekenESEMÉNYEK

 

Füleken a Hősök Terén a szabadságharc emlékműve előtti megtartott ünnepségen emlékeztek meg az 1848/49-es szabadságharc vértanúiról.  A rendezvényt a Csemadok Füleki Alapszervezete, a Füleki Koháry Polgári Társulás és a Városi Művelődési Központ készítették elő, azon helyi szervezetek és intézmények, a Városi Hivatal képviselői és lakosok mellett részt vettek a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium diákjai és tanárai is. Utóbbiak a Határtalanul program keretében érkezetek Fülekre.

 

 

A jelenlévőket Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok Füleki Alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki Nagysándor József, aradi vértanú gondolatait idézte, aki azt vallotta, hogy dicstelen cselekedet lenne úgy meghalni, hogy az előtt nem végezte volna el a munkáját. Hangsúlyozta azt is, hogy hétköznapjaink hősei a jelenünkben találkoznak a múlttal.

 

 

Szvorák Zsuzsanna

 

Az ünnepi műsorban a Jedlik Ányos Gimnázium diákja szavaltak, az ünnepi beszédet Erdős Vince, a Koháry Polgári Társulás alelnöke  mondta el.

 

 

 

Tisztelt emlékező füleki gyülekezet!

„Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Az osztrák császári véres megtorlás azonban nem korlátozódott csak 1849 október hónapjára. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Az első áldozat kivégzésére 1848 december 7-én került sor Bécsben és 1854 áprílis 27-én Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások.

 

Erdős Vince

1897-ben tette közzé írását dr. Papp János aki bevezetőjében írta a következő mondatokat 

 

“Változnak az idők és változnak az emberek. A mai kor gyermekének elkápráznak szemei, ha a letűnt 48-as idők eseményeire és alakjaira visszatekint. A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk, mintha az a szellem soha se érintette volna a haza földjét! Bánatos sóhaj száll föl lelkemből, ha elgondolom, hogy a vértanúk nemzetének hová kellett eljutnia azon a lejtőn, melyre őt az újabb idők vezetői vitték. Alig érdemeljük meg azt a szép múltat, amely reánk maradt.

Galéria